Bemutatás

Képzeljük magunkat a középkorba, "Mátyás az igazságos" a mi urunk, az ország fejlődése és méretei figyelemreméltóak, a nyugati határon áll Városszalónak (Stadtschlaining) impozáns vára, innen indítjuk mai túránkat. Vadászni megyünk, Mátyás királyunk szarvast szeretne lőni, hű alattvalóként elkísérjük hát urunkat.
Lesétálunk a várárokba, ahol nyaranta különféle előadásokat is tartanak, erről árulkodik a szabadtéri színpad és nézőtér. Az árok másik oldalán különféle mászó-elemek csalogatják a gyermekeket, mi viszont a patakot követve a várfalon kimászunk az erdőbe, és egészen a patakparti alpannonia® tanösvényig ereszkedünk. Innen az alpannonia® jelzést követve a házak valamint az autóút irányába tartunk.
Az alpannonia® sárga jelzése a főút túloldalán az erdőben telekjáró, emelkedő útra vezet minket, kiérve az erdőből szántóföldek között a jelzést követve bandukolunk, újra erdős szakaszhoz érünk, majd egy nagyobb tisztáshoz, látunk itt magánterületen néhány fura házikót. Királyunk türelmetlen: "Hol van már a vad?!" Átkelve a tisztáson újra az alpannonia® sárga jelzést követve ismét erdőben túrázunk, majd elérünk Góborfalvára. (Goberling)
Goberling főutcáján sétálva a központba érünk, a hídon átkelve a Bányászati múzeumot látjuk, itt már az alpannonia® piros jelzését követve kell tovább haladnunk. Rövid idő alatt komoly szintemelkedést hajtunk végre, ám szép kilátás a jutalmunk, szántóföldek között folytatjuk a "vadászatot", amikor megpillantjuk a hatalmas szarvasbikát egy magában árválkodó fa tövében legelészni. Királyunk kézbe veszi puskáját, ám a neszre a szarvas is felfigyel, és hatalmas ugrásokkal villámgyorsan a szántón át az erdő széléhez rohan, majd beveti magát a fák közé, mi szélsebesen utána iramodunk, követjük az alpannonia® piros jelzését.
Az erdőbe érve elhaladunk egy kiépített forrás mellett, feltöltjük kulacsunkat és a követjük a nyomokat. Egy mészégetőhöz érünk, itt elolvashatjuk a folyamat lépéseit, ám ezt minden évben rendezvény keretében be is mutatják Alsószénégető (Unterkohlstätten) lakosai.
Egy tóhoz érünk, a szarvas éppen iszik, a szomjúság nagy úr, közben mi közelebb lopódzunk, ám egyik kísérőnk gallyra lép, mely hangos reccsenéssel törik szét, a zaj ismét futásra ösztönzi a gyönyörű vadat, mi utána...
A stációk mentén alulról közelítjük meg Felsőszénégető (Oberkohlstätten) települését, a komoly emelkedő leküzdése után a szénégető parkjában megpihenünk, még éppen látjuk, ahogy az űzött vad az erdő szélén a szántóföldön fut. Gyönyörű a panoráma az Alpok irányában, még Mátyás is elcsodálkozik, és közben mosollyal az arcán bólogat: ""igen, ameddig a szem ellát, ez itt mind az én királyságom...""
Újra felkerekedünk, tovább hajtjuk a szarvast, a szántóföldről az erdőbe kanyarodunk, és hosszasan emelkedünk, mígnem 800 méter fölött a már nagyon fáradt vadat körbevesszük, és a szakasz legmagasabb pontjára űzzük. Mátyás céloz, a puska füstöl, füstöl, de nem durran, besül... Éktelen haragra gerjed királyunk, de a szarvas már nem szalad el, a földre fekszik, és békésen várja a halált, melyet Mátyás immáron egy lándzsával hozna rá, ám mielőtt a vadat ledöfné, a szarvas egy nagy villanást követően sziklává változik... 836 méteren a Kis Szarvaskőnél (Klein Hirschenstein) azóta is áll a mementó és az információs tábla, hogy megértsük valójában hogyan is történt az eset.
A vadásztársaság a csoda következtében már nem is akar újabb célt találni, megszületik a döntés, visszatérünk Városszalónak várába, mely mintegy 12 kilométerre innen vár ránk. Útban hazafelé nagy tölcsérek segítségével összegyűjtjük és hallgatjuk az erdő hangjait, a szépen kiépített Király-kútnál (Königsbrunnen), Mátyás irály kedvenc forrásánál megpihenünk (nem iható a forrás vize), majd erdőkön és helyenként szűk ösvényeken végig az alpannonia® sárga jelzését követve először Schönau bei Schlaining faluba, végül Városszalónak városába érünk.

Habár nem lett szarvas vacsorára, és trófeával sem gazdagodott uraságunk gyűjteménye, egy örökké emlékezetes legendának lehettünk szemtanúi, melyet remélhetőleg még évszázadokon keresztül mesélhetünk utódainknak.