Bemutatás

Elhagyott katonai létesítmények felkutatását tűztük ki jelen túránk tematikájának, valódi izgalmak várnak ránk, útközben könnyedén beleképzeljük magunkat a valaha itt állomásozó határőrök életvitelébe, lehetséges mindennapjaikba. 7 bázis, megannyi kaland, és közben a Kőszegi-hegység természeti kincseiben gyönyörködhetünk.
Kiindulópontunk Kőszeg Főtere, innen a Jurisics vár irányában átszeljük a történelmi belvárost, majd a Kálvária-hegy lábánál induló Andalgón átsétálunk Ausztriába, az első település Rőtfalva (Rattersdof). Érdemes a magyar emlékeket rejtő katolikus templomot megtekinteni.
A Hétforrás itt már kis patak, folyásiránnyal szemben bevesszük magunkat az erdőbe, a konkrét határvonalon túrázunk és fáradunk, merthogy emelkedős a terep, ám hamar első célpontunknál, a keresztkúti határőr őrsnél és hangároknál találjuk magunkat. Miután körbenéztünk eme gyönyörű környezetben álló a szomorú sorsú épületben, tovább indulunk, és alig 5 perc múlva máris a Keresztkúti erdei pihenőnél járunk, mely a Hotel Írottkő***-nek hála ma is népszerű erdei szálláshely, számos esküvőt-családi rendezvényt tartanak itt, nem is csoda, valóban pazar ilyen környezetben az ünneplés.
Tovább indulunk az erdőben, más kirándulóval nem is találkozunk, olyan távol vagyunk a főbb turisztikai látványosságokkal, és amúgy is egy titkos katonai létesítményhez tartunk éppen, méghozzá az Egykori lehallgató bázishoz. Hatalmas radartornya az egyébként nem alacsony fákat többszörösen "túlnőtte", monumentális és tiszteletet parancsoló építmény, ugyanakkor élesen megbontja az erdő harmóniáját...
Következő célpontunkig van időnk emészteni az eddig tapasztaltakat, hiszen a Hörmann-forrás alatti Egykori határőrőrs innen legalább egy óra járásra van, katonás tempót veszünk fel tehát, elszántan masírozunk fel, majd le a Tábor-hegyről tovább a Zeiger-nyereg irányába, innen az alpannonia® piros jelzését követve hamar elérünk a Szikla-forráshoz, a ""befalazott"" Mária-szobor előtt erőt gyűjtünk a következő emelkedőhöz, hosszú út vár még ránk.
Az alpannonia® piros jelzés a Stájer-házakhoz irányít minket, itt más alkalommal akár sütögethetünk is, erre kiváló lehetőséget nyújt a kiépített tűzrakó hely és a nagy esőbeálló. Most azonban robogunk tovább, hogy végre odaérjünk a bázishoz. Kiadós emelkedős szakasz után végre elérkeztünk az őrs bevezető útjához, és az első épületegyütteshez. Micsoda pazar vendégházakat lehetett volna a laktanyákból kialakítani...
Folytatjuk utunkat a szeles Kendig-hegy felé. Habár erdőtűz és fakitermelés okozta, itt most 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk, ideális magaslat ez a rádióállomás számára is. Nem messze innen újabb katonai területet találunk a kék háromszög turistajelzést követve, két vastorony és némi betontalapzat ad lehetőséget fantáziánk szárnyalásának, mi lehetett itt korábban?
A Vörös kereszt után az Óház-kilátóhoz érünk. Na itt aztán ne spóroljunk a pihenésre szánt idővel, újfent sütögethetnénk is akár, de az igazán csodás élményt az úgynevezett Óvárból a városon túl az osztrák hegyekre eső panoráma nyújtja.
Ha kigyönyörködtük magunkat, az alpannonia® piros jelzést követve hamar a leggyakrabban látogatott épületegyütteshez, a Hétforrás laktanyákhoz érünk. Minden évben a forrásnál tartott rendezvények próbálják felhívni a figyelmet a helyszín remek újrahasznosíthatóságára, ám a cselekvés egyelőre várat magára...
Fél órányi sétára innen a magyar történelem sötét múltjának maradványa vár ránk, felkerekedünk tehát, hogy az Okmányos parkoló alatt megnézzük, mi maradt az egykori Szálasi-bunkerből. Az információs táblán olvasottak újfent elgondolkodtatnak, kisvártatva a sípálya mellett ereszkedve a város felé vesszük az irányt.
Az alpannonia® Park és a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont felől érkezünk be Kőszegre, innen még körülbelül negyed óra, és túránk kiindulópontjánál, a Főtéren vagyunk.